Sajnos elég gyakran előfordul, hogy valami olyat mondunk ki, amit nem gondoltunk át, nem elemeztünk ki pontosan, így igazságtartalma erőteljesen megkérdőjelezhető. Ebben a balszerencsés esetben külön probléma az is, hogyha valaki megpróbálja kijavítani, megváltoztatni kinyilatkoztatásunkat, hiszen erre a legritkább esetben vagyunk hajlandóak. Jöjjön tehát egy kis önkontroll, avagy tanuljuk meg helyesbíteni a hibáinkat!
Diplomatikusnak lenni a mai világban nélkülözhetetlen dolog, hiszen majdnem mindig, minden esetben meg kell válogatni szavainkat, tetteinket, és csak a legritkább esetben tehetjük azt, amit tényleg akarunk. Ennek megfelelően nagyon fontos folyamatosan fejleszteni diplomáciai skilljeinket, még annak ellenére is, hogy eredményességünk gyakran az alábbi napitanácshoz hasonló lesz...
Bizony, nem egyszerű erre a kérdésre megoldást taláni, hiszen így jóval túl a 6 milliárd földlakón, már elég nehéz különbözni mind a maradék 5,999,999,999 embertől, így mesterséges eszközökre van szükségünk, amivel egyéni és lenyűgöző személyiségünket meg tudjuk másoknak is mutatni. Hogy hogyan is kell ezt pontosan? Íme!
Mivel az emberek természetüknél fogva különbözőek, előfordulhat, hogy egy kedves barátunk valami olyanba kezd, ami minket az első perctől irritál (persze, a barát kiválasztásánál fontos szempont, hogy minél kevesebb ilyen eset legyen, de azért nem lehet teljesen elkerülni), és hogy még tovább feszítse a húrt, támogatást, bátorítást vár tőlünk! A kellemetlen hazugságok és színlelt mosolyok ideje következik, piciny napitanács-segítséggel!
Gyors és előre bejelentett téli nyári álmomból visszatérve egy fontos társadalmi kérdés vizsgálatával folytatja, ami remekül tükrözi mindennapjaink visszásságait. Hiszen ha felteszik a címben említett egyszerű kérdést, akkor soha nem őszinte vagy elszomorító választ várnak tőlünk, hanem éppen azt, amit hallani akarnak, ami valljuk be, eléggé limitálja a lehetőségeket, éppen ezért nem árt megtekinteni a következő képsor tanácsait!
Rendszerességről még egyelőre álmodozni sem tudunk, de a lényeg az, hogy egy újabb óriási jelentőségű kérdés kerül megválaszolásra, hiszen tényleg nem mindegy, hogy milyen körülmények között tudjuk azt elviselni, hogy a nyár közepén a szakadó esőben a számítógép előtt kell elütnünk értékes időnket, pláne akkor, ha ebben a tevékenységben még sikeresek sem vagyunk! Jöjjenek tehát az életmentő tanácsok!
Mélységes tisztelet a visszatérő olvasóknak, akiket rögtön egy rendkívül hasznos napitanáccsal szeretnék ellátni. Ugye az ország népességének még mindig jelentős része foglalkozik gazdálkodással, sőt egy még jelentősebb rész él vidéken/faluban, így sosem árt tudni, hogy mire számíthatunk, ha velük kezdünk beszélgetést. Tehát akkor jöjjön a kiskáté a gazdálkodókhoz, avagy hogyan éljünk túl egy ilyen beszélgetést?
Hát igen, azt hiszem, mindenkinek feltűnt, hogy galád és önző módon itthagytam a blogot, és egyfajta nyári szünetre vonultam, hanyagolva a blog fenntartását. Próbálhatnék magyarázkodni, de nem fogok, én sem nagyon értem távolmaradásom okát, hiszen azért lett volna időm összedobni néha egy-egy napot. De sebaj, fátylat a múltra, napitanácsokra mindig szükség lesz, így soha nem időszerűtlen újrakezdeni a munkát, tehát boldogan jelentem be, hogy a Mindennapi Jótanácsok blog főnixmadárként tér vissza az internetezők életének megsegítésére és felvidítására.
És hogy mire fel el ez a nagy, lendületes comeback? Nos, alig tudtam hinni a szememnek, amikor teljesen véletlenül megláttam a blogot a Goldenblog 2008 szórakozás kategóriájának 78 jelöltje között, a letaglózó pillanat pedig oda vezetett, hogy azonnal lázas fordításba kezdtem, hiszen nem szabad csalódást okozni az oldalra látogató esetleges új látogatóknak, illetve ki kell engesztelni a csalódott régieket, akiktől ezúton is elnézést kérek a kényszerszünetért. A zsűri már biztosan megtekintette az oldalt, pacsi nekik is (pláne Grafitembernek, a napirajz.hu verhetetlen), én pedig már csak annyit tehetek, hogy megköszönöm az elismerést, további helyezésekben (értsd: csodában) nem bízok.
A végére pedig szeretnék néhány szót írni a tervekről, feladatokról, amiket szeretnék miharabb megvalósítani:
- Természetesen újrakezdem a posztolást, jönnek az új napitanácsok.
- Sajnos azonban elég ritkán fogok tudni gépközelbe jutni, így rendszerességre még gondolni sem merek az új tanácsok esetében, mindenesetre azt megígérhetem, hogy legkésőbb szeptemberben újra beindul a rendszeres (valószínűleg hetente két képsoros) termelés.
- Mindenképpen szeretnék foglalkozni a dizájnnal, ha lesz időm/emberem, akkor meg fogok próbálni összedobni valami napitanácsos külsőt is.
- Végül, de nem utolsó sorban az utolsó bejegyzések hiányosságát is szeretném pótolni, jó lenne, ha egységesen, minden képsor előtt ott lenne az a pár soros ajánló (még ha nem is az a lényege a dolognak).
Nos, akkor ennyit a hírekről, jöjjön a lényeg, éljen a napitanacs.blog.hu!
Bármennyire is kellemetlen, tulajdonképpen már mindent feltaláltak előttünk, így meglehetősen nehéz milliárdos kutatólaborok nélkül előjönni egy új szabadalommal. De a tudomány élvonalán kívül is van élet: mindennapjaink peremterületeinek problémái újabb és újabb haszontalan találmányokkal kecsegtetnek. Ezen a területen szeretnénk segíteni néhány tanáccsal a leendő Edisonoknak.
A szerencse fontos dolog, de nem mindig jó, ha kulcsfontosságú szerepet tölt be az életünkben. Szerencsét kívánni pedig szép és jó dolog, de előfordulhat, hogy a kedvezményezett nem veszi a lapot, és saját képességeinek megkérdőjelezésének tekinti. Hogy hogyan kerülhetjek el ezt a szomorú lehetőséget? A válasz alant található.
Először is, le szeretném szögezni, hogy teljes mértékben elfogadhatatlannak találom azt az ötleten, hogy betegen munkába menjünk. De most komolyan... lehet ilyet csinálni? Ha az előző kérdésre mégis létezik igen válasz, akkor azoknak a bátraknak következzen most egy kis ízelítő abból, hogy hogyan tettethetjük magunkat egészségesnek a munkahelyünkön, ahelyett, hogy otthon pihengetnénk...
Utolsó kommentek